A „kárpáti németek” gyűjtőelnevezés a mai Szlovákia területén élő német ajkú lakosságot jelöli. Mecenzéf városát és környékét a 13. században német és flamand telepesek népesítették be. Az eredeti lakosság még ma is túlnyomórészt egy német nyelvjárást, a „mantakisch”-t, illetve „mántát” beszéli, és saját magukat „Mantaken”-nek, azaz „mántáknak” nevezik. Ide olyan szakemberek érkeztek, akik értettek a vízikerékkel hajtott hámorok tervezéséhez és építéséhez. A kovácsmesterség családi örökségként nemzedékről nemzedékre szállt tovább.

A hámorokban végzett munka nagy zajjal járt, ami idővel halláskárosodáshoz, sőt részleges süketséghez is vezetett. Ezért a piaci és kereskedelmi helyzetekben, részben a hallásproblémák, részben az idegen nyelv ismeretének hiánya miatt gyakran kérdezték egymástól: „Bos mánta?” – ami szabad fordításban azt jelenti: „Mit mond?” vagy „Mi a véleménye?”. Erre a kifejezésre figyeltek fel a környezetükben élők, és innen eredhet a „Mánták” elnevezés is. Ez csak egy a több lehetséges magyarázat közül a név eredetére.

Korábbi köztársasági elnökünk, Rudolf Schuster büszke mecenzéfi származására, a helyi kárpáti német közösség tagja. Szülőházában kapott helyet a Schuster Család Kinematográfiai Múzeuma, amely közel 500 egyedülálló kiállítási tárgyat mutat be. A gyűjtemény a 20. század elejének történelmi fakameráitól egészen a modern televíziós technikáig nyújt betekintést a kép- és filmrögzítés fejlődésébe.